2010. március 28., vasárnap

Where The Wild Things Are

Ahol a vadak várnak

A film az amerikai Maurice Sendak azonos című sikeresnek mondott gyermekeknek szánt mesekönyvének filmes adaptációja.

A film főszereplője egy számunkra rendkívül irritáló, agresszív kisgyerek (Max), akire az őt egyedül nevelő édesanyja képtelen hatni. Az egyik családi veszekedés után a gyerek "megszökik" egy fantázia birodalomba, ahol találkozik a vadakkal, ahol ezeknek a vadaknak a királyává válik.
Max új barátainak jellem vonásai meglehetősen hasonlítanak családjának tagjaira. Ahogy Max a vadak élére áll szembesülnie kell azzal, hogy egy csapatot (családot) vezetni nem is olyan egyszerű mint azt ő korábban gondolta..

A film mondanivalója tehát aktuális, a rendezést jónak mondanám. Vannak szépen beállított képek is a filmben és a zenékkel abszolút sikerült elérnie a rendezőnek amit szeretett volna. Viszont nekünk valahogy nem működött a film. Legalábbis az eleje semmi képpen. Hárman kezdtük el nézni a mozit és az első 5 perc után már felütötték a fejüket a negatív kommentárok. Max agresszív jelleme mindnyájunkat taszított. Így vele mint a film főszereplőjével nem tudtunk azonosulni. A vadak pedig annyira furcsák voltak, hogy velük pedig nem lehetett. Ez végigkísérte az egész filmet. Márpedig ha nem tud kivel azonosulni meglehetősen nehéz helyzetbe kerül a néző.

A film stílusa is szokatlan volt. Leginkább gyermek-pszicho-thrillerként lehetne jellemezni, ami viszont teljesen ellentétben van a kiegyensúlyozott és helyenként igazán gyönyörű képi világgal.

A vadak megjelenítése is megosztó. Míg szerintem kissé bugyuta volt az ábrázolásuk másoknak inkább visszataszítóak és groteszkek voltak. Ám amit pozitívumnak lehet elmondani az az, hogy nagyon hasonlítanak a mesekönyvben ábrázolt énjükhöz.
A film leggyengébb momentumának a forgatókönyvet mondanánk. Az eleje és a közepe a mozinak szerintünk elég céltalan volt. Nem kötötte le a figyelmünket. A végére sikerült azonban pozitív lecsengéssel zárni a történetet. Mentségül el kell mondani, hogy egy ilyen alaptörténetből valószínűleg nem is lehet túl jó forgatókönyvet írni. A rendező pedig mindent megpróbált azért megtenni, hogy a film jól sikerüljön. Szerintem a lehetőségekhez képest jó munkát végzett. (A Jackass filmekben való producerkedések után azonban nem lehet csodálni, hogy a forgatókönyv és ezáltal a film ilyen zilált lett.)

Összefoglalva szerintünk simán le lehet úgy élni egy életet, hogy az ember nem nézi meg ezt a filmet. És őszintén szólva olyan sokból nem is fog kimaradni. Számomra a legemlékezetesebb momentum Max "Pontosan hét Douglas hosszú legyen!" kiszólása volt. Ha van kedvetek hozzá nézzétek meg, de azért erőltetni nem kell. :) Gyerekeknek semmiképp nem ajánlanánk.

imdb: 7.4

Szerintünk: 6, (Az eredményt az eltalált zene és a helyenkénti szép képek kerekítik felfelé.)

2010. március 24., szerda

The Men Who Stare at Goats

Kecskebűvölők

A film egy szokatlan hangvételű gegparádé. Nekem nagyon bejött az első fele. A közönség hangosan végignevette a másfél órát. 

Sajnos a készítőknek a végére elfogytak az ötleteik és nem nagyon tudták frappánsan lezárni a filmet. Egyébként mindent összevetve szerintem jó szórakozás ez a film és sokat lehet rajta kacagni. 

A poénok működnek és szerencsére nem a megszokott hollywoodi gagyi színvonalat hozzák. Van benne sok (nem tolakodó) utalás különböző filmekre, ez tovább szinesíteti az élményt! (pl.: Full Metal Jacket, Rosencrantz & Guildenstern Are Dead)

A színészek közül George Clooney-t emelném ki, aki jópofa grimaszaival és ötletes karakter játékával szórakoztatta a nézőket. (Mint ahogy azt tette a szuper O Brother, Where Art Thou? c. filmben és a kevésbé szuper Burn After Reading-ben is.) Georgeot egyéként is csípem. :)

Imdb: 6,5

Szerintem:
7,