Ahol a vadak várnak
A film az amerikai Maurice Sendak azonos című sikeresnek mondott gyermekeknek szánt mesekönyvének filmes adaptációja.
A film főszereplője egy számunkra rendkívül irritáló, agresszív kisgyerek (Max), akire az őt egyedül nevelő édesanyja képtelen hatni. Az egyik családi veszekedés után a gyerek "megszökik" egy fantázia birodalomba, ahol találkozik a vadakkal, ahol ezeknek a vadaknak a királyává válik.
Max új barátainak jellem vonásai meglehetősen hasonlítanak családjának tagjaira. Ahogy Max a vadak élére áll szembesülnie kell azzal, hogy egy csapatot (családot) vezetni nem is olyan egyszerű mint azt ő korábban gondolta..
A film mondanivalója tehát aktuális, a rendezést jónak mondanám. Vannak szépen beállított képek is a filmben és a zenékkel abszolút sikerült elérnie a rendezőnek amit szeretett volna. Viszont nekünk valahogy nem működött a film. Legalábbis az eleje semmi képpen. Hárman kezdtük el nézni a mozit és az első 5 perc után már felütötték a fejüket a negatív kommentárok. Max agresszív jelleme mindnyájunkat taszított. Így vele mint a film főszereplőjével nem tudtunk azonosulni. A vadak pedig annyira furcsák voltak, hogy velük pedig nem lehetett. Ez végigkísérte az egész filmet. Márpedig ha nem tud kivel azonosulni meglehetősen nehéz helyzetbe kerül a néző.
A film stílusa is szokatlan volt. Leginkább gyermek-pszicho-thrillerként lehetne jellemezni, ami viszont teljesen ellentétben van a kiegyensúlyozott és helyenként igazán gyönyörű képi világgal.
A vadak megjelenítése is megosztó. Míg szerintem kissé bugyuta volt az ábrázolásuk másoknak inkább visszataszítóak és groteszkek voltak. Ám amit pozitívumnak lehet elmondani az az, hogy nagyon hasonlítanak a mesekönyvben ábrázolt énjükhöz.
A film leggyengébb momentumának a forgatókönyvet mondanánk. Az eleje és a közepe a mozinak szerintünk elég céltalan volt. Nem kötötte le a figyelmünket. A végére sikerült azonban pozitív lecsengéssel zárni a történetet. Mentségül el kell mondani, hogy egy ilyen alaptörténetből valószínűleg nem is lehet túl jó forgatókönyvet írni. A rendező pedig mindent megpróbált azért megtenni, hogy a film jól sikerüljön. Szerintem a lehetőségekhez képest jó munkát végzett. (A Jackass filmekben való producerkedések után azonban nem lehet csodálni, hogy a forgatókönyv és ezáltal a film ilyen zilált lett.)
Összefoglalva szerintünk simán le lehet úgy élni egy életet, hogy az ember nem nézi meg ezt a filmet. És őszintén szólva olyan sokból nem is fog kimaradni. Számomra a legemlékezetesebb momentum Max "Pontosan hét Douglas hosszú legyen!" kiszólása volt. Ha van kedvetek hozzá nézzétek meg, de azért erőltetni nem kell. :) Gyerekeknek semmiképp nem ajánlanánk.
imdb: 7.4
Szerintünk: 6, (Az eredményt az eltalált zene és a helyenkénti szép képek kerekítik felfelé.)
A kissrácról: lehet, hogy elmeroggyant, de valami oka azért lehet a problémáinak. Az bizonyosnak látszik, hogy a csonka család az egyik ok, a kissrácok nem szoktak örülni, ha apjuk helyett az anyjuk valami idegen férfit próbál a családba hozni. Problémás emberek voltak és lesznek, a kérdés inkább az, hogyan lehet segíteni rajtuk. Aki ettôl a filmtôl azt várta, hogy a fiú jellemfejlôdése odáig fog vezetni, hogy minden rendbejön, és eztán boldogan élnek, míg meg nem halnak, az túlzottan optimista.
VálaszTörlésA szörnyek: nem tudom, mennyire voltak a valós család pontos megfelelôi. Carol egyértelműen a kissrác, aki ugyanúgy rombol kétségbeesésében, mit a srác a nôvére szobájában, vagy a nôvér, aki idegenekkel barátkozik, akik nem tartoznak a családhoz. Az egésznek az a lényege szerintem, hogy a srác végre egy külsô szemlélô szemével láthatta önmagát. Kipróbálhatta, milyen ô a családja szemében. Megpróbálhatott segíteni "saját magán", és láthatta, hogy az általa ismert eszközök (pl. a hógolyózás helyetti agyagcsata) hogyan fordulnak át újabb fizikai és lelki sérülésekbe. Ezekkel a tapasztalatokkal felvértezve tért haza, és a vacsora-jelenet bennem keltett némi halvány reményt.