Defendor

Defendor

A film egy meglepően jól sikerült akció-vígjáték-dráma. Ha el kellene helyeznem a filmes palettán valahova az alkotást akkor a Watchmen, Forest Gump és Memento háromszögbe illeszteném.

A főhős a kb. 80-as IQ val rendelkező ám rendkívül jó indulatú Arthur (Woody Harrelson) aki, hogy átlépjen saját maga korlátain, éjszakánként szuperhős ruhát és ezzel "szuperhős én"-t öltve Defendorként üldözi a bűnözőket. 

Ezt a munkát a Memento-ból ismert Leonard küldetéstudatával teszi és kb. annyira is van képben az őt körülvevő világgal mint az előbbi film főhőse. Ha a tervei végrehajtása közben bármilyen akadályba ütközik Forest Gump módjára viselkedik. Nem csügged, nem panaszkodik, hanem töretlen lelkesedéssel megindul, hogy legyőzze a problémát. Jó értelemben vett gyermeki természete szinte mindenkit maga mellé állít akivel csak találkozik.

A film megnézése előtt arra gondoltam, hogy ez a mozi az utóbbi években divatos szuperhős filmek kifigurázása lesz. Most, hogy már láttam azt kell, hogy mondjam, hogy a film nem gúnyos és nem ironikus. Nem akar sokat mondó lenni (Watchmen), és nem is akar illúziókat lerombolni. Egyszerűen csak egy kedves film, egy világot jobbá tenni kívánó, naivan jóindulatú emberről, aki öntudatlanul is "megmenti" az őt körülvevő embereket (a'la Gump). Így Defendor a helyenként ügyetlen és nevetséges működése ellenére érdekes módon mégis valódi szuperhőssé válik a film végére.

Woody Harrelson már a Natural Born Killers óta kedvelem és elmondhatom, hogy ebben a filmben is jól alakít. Testbeszédével és mimikájával szórakoztatóan hozza a szerepét. Egyébként is csípem amikor humoros karakter bőrébe bújik. A legutóbbi Zombieland-es alakítása is bejött. Van a fickóban valami vicces amitől folyamatosan mosolygok, ha a képernyőn meglátom.

A karakterek ábrázolása, a dialógusok kialakítása, és a zene is jól sikerült. A történet helyenként kiszámítható, de ez engem már az Avatar-ban se zavart. A kiszámítható story-t szerintem lehet kompenzálni értékes mondanivalóval. 

Összességében a filmet mindenképp érdemes megnézni. Nevetésben nem lesz hiány.

Imdb: 7.3

http://www.imdb.com/title/tt1303828/

Szerintünk: 7 (erős)

Julie & Julia

Julie & Julia - Két nő, egy recept

Mi  köthet össze két nőt akik sosem találkoztak egymással, és még csak nem hasonlítanak egymásra? A női létük megélése, párkapcsolati problémáik megoldása és persze a főzés.

A film két igaz történeten alapszik és két szálon fut végig. Julia Child (Meryl Streep) az 1950-es évek Franciaországában élő amerikai származású szakácsnő, míg Julie Powell (Amy Adams) egy a jelenkori amerikában, élő átlagos, önmagát kereső 30 éves nő.

A film kezdetekor Julie egy barátnőivel történt "presztizs beszélgetés" után rájön, hogy nem olyan sikeres az életben mint szeretne lenni. Hogy ezen változtasson elhatározza, hogy belevág valami újba. Mivel szeret főzni, férje tanácsára indít egy Gastro Blog-ot. A célkitűzése, hogy nagy példaképe és "képzelt barátja" Julia szakácskönyvét 365 nap alatt "végig főzze". Ami a maga több mint 500 receptjével nem kis kihívás elé állítja hősnőnket.

A film másik szálán Julia életét ismerhetjük meg. Rajongását Franciaország az evés és a konyhaművészet iránt, illetve ambícióját, hogy egy szakácskönyvet írjon átlagos amerikai nők számára akiknek "nincs kuktájuk".

A két főszereplő sorsát párhuzamosan mutatja be a rendező (Nora Ephron) a kezdeti nehézségektől a kudarcokon át, a sikerig. A rendező ügyes, könnyen érthető idősík-mozgásokkal teszi izgalmasabbá az egyébként kevéssé mozgalmas történetet. Erre szükség is van mivel a film kicsit több mint 2 órás.

Hibaként róható fel, hogy több jelentből is hiányzott az odaillő zene, így viszont nagyobb szerepet kapott a színészi játék. Elsőre Meryl Streep játéka, (aki Oscar díjra jelöltek a szerepért) darabos mozgása rendkívül furcsa volt, nem kevésbé az operatőri munka is. Merylt és nővérét végig alulról fényképezték amitől a két szereplő magassága szinte már groteszknek tűnt. Mint később kiderült az eljárást indokolják a megszemélyesített karakterek való életben lévő méretei.

A film megnézése után az interneten láttam néhány eredeti Julia Child főzőműsort (kicsit olyan mint Stahl, csak Julia sokkal természetesebb) Kendőzetlen, spontán és néha esetlen stílusa sok nőnek önbizalmat adhat.

A videókat nézve megérthettem a Meryl által hozott karaktert. Ügyesen utánozta az eredeti Julia hangját, beszédét, és sajátos mozgását.

Amy Adams természetes bájával, lelkesedésével, izgalmával minden háziasszonynak meghozza a kedvét a főzéshez, a próbálkozáshoz és ahhoz, hogy még egy kicsontozott kacsa elkészítéstől se kapjanak instant sírógörcsöt. :)

Ne lepődjünk meg, ha a film megnézése után (közben) garantáltan főzni vagy enni támad kedvünk.

Előnyök: Jópofa dialógusok, eltalált hangulat, ínycsiklandozó ételek.

Hátrányok: 2 órás hossz, helyenként vontatott, kevés csatajelenet. ;)

A filmet elsősorban női olvasóinknak ajánljuk.

Imdb: 7.2

http://www.imdb.com/title/tt1135503/

Szerintünk: 7

És mégegyszer szólok: Mamma Mia! ha elkezditek nézni, legyen  otthon kaja! ;)

H&V