2010. április 2., péntek

Shutter Island

Viharsziget

Mikor leültünk nézni a filmet szinte semmit nem tudtunk róla előzetesben, mindössze annyit, hogy 2 óra 10 perc hosszú. Kicsit aggódtam, hogy végig fogjuk unatkozni. Nem így történt. 

A történetet nem szeretném kifejteni. Az alapsztory az, hogy a Leonardo DiCaprio által alakított amerikai rendőrbíró társával nyomozás céljából megérkezik egy szigetre, ami egy elmegyógyintézetnek ad otthon. Feladatuk, hogy kiderítsék egy beteg eltünésének körülményeit, azonban a nyomozás nem várt fordulatokat hoz..

A történet időpontja nem tisztázott, de valamikor az '50-es évekre tehető. A kor hangvételét sikeresen eltalálja a rendező már az első jelenetben is. A hajón a szigetre érkező két detektív a kor divatjának megfelelő ruhában és kalapban szándékoltan Casablanca korabeli filmek hangulatát idéz. Ehhez hozzájárul az is, hogy a filmben a szinek telítetlenek, fakók. Az így kapott szürkeség is a fekete-fehér filmek hangulatát idézni.

Ha meg szeretném határozni a film műfaját akkor thrillert mondanék, amit finoman megfűszereztek horror elemekkel. De itt a horror szót a klasszikus Poe-i vagy Lovecraft-i értelemben kell érteni. A film nézése közben folyamatosan olyan érzésem volt, mint ha az Alone In The Dark klasszikus játék sorozat legújabb részét látnám megfilmesítve. A történet felépítése, a helyszínek és a jelenetek mind a régi klasszikust idézik, méghozzá felettéb sikeresen. (A tisztázatlan helyen lévő világtól elzárt sziget, az elmegyógyintézet épülete, ahonnan a viharok miatt veszélyes kimozdulni, illetve egy ponton túl a főszereplő ruhája mind a bezártság és paranoia hangulatát erősíti.)

A film végig lebilincselő. A bő két óra pikk-pakk eltelik. Az általa  keltett hangulat hibátlan volt. A helyszínek megválasztása, a beállítások és szereplők is mind teli találat. Egyet kivéve, DiCapriot.

Ezzel azonban nem az ő -egyéként szerintem magas szinten álló- színészi képességeit szereném kétségbe vonni. De egyszerűen DiCaprio mint színész nekem nem fér össze, a vagány, agresszív, erőszakos fogalmakkal. Amikor ilyen szerepekben látom az az érzésem, mintha valaki olyan kabátot hordana, ami nagy rá. Nem áll össze a kép. Leonardo szerintem sok karaktert rendkívül magas szinten tud hozni. Zseniálisan alakítja a sérült Arniet a What's Eating Gilbert Grape címűfilmben, a drogos sárcot a The Basketball Diaries-ben, a homoszexuális szimbolista francia költőt Arthur Rimbaud-ot a Total Eclipse-ben, sőt szerintem mint Romeo is jól játszott a Romeo+Juliet-ben. A maszkulin főhős szerepénél viszont nekem mindig kilóg a lóláb vele kapcsolatban. (Body of Lies)


Visszatérve a filmhez. Miközben néztük folyamatosan azt érzésünk volt, hogy ez a rendező nagyon ügyes. Nem tudtuk ki ő, de az látszott, hogy magas fokon ért a szakmájához. Mesteri kézzel bánt a hangulattal, a képekkel, a hangokkal. Valósággal a képernyő elé szegezett minket.

A filmet ajánlanám mindenkinek aki szeretne egy jó mozit látni, ami nem feltétlen egy popcorn szagú vígjáték. Ha valaki szerette az Alone in the Dark sorozatot, a Lovecrafti horrort akkor szerintem ebben a filmben se fog csalódni.

A filmben említenek egy valós konteot. Akit  érdekel a téma  az alább belinkelt -egyébként rendkívül jó stílusban írt- blogban tud utánaolvasni: http://konteo.blog.hu/2009/01/04/a_tokeletes_katona_projekt

imdb: 8.1

Szerintem: 8 (méghozzá erős)

Ja, és a rendező Martin Scorsese. ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése