2010. május 21., péntek

The Book of Eli

Éli könyve

Már régebb óta motoszkált a fejemben, hogy a filmet meg kellene nézni. Sokat nem tudtam róla, de annyit igen, hogy egy posztapokaliptikus világban játszódó road movie-ról van szó. Mivel egy ilyen körülmények közt játszódó történet sok lehetőséggel kecsegtet, úgy éreztem, hogy nem kellene kihagyni. Jól gondoltam.

A film alaptörténete nem túl bonyolult. "Harminc téllel a nagy villanás" után járunk, Eli a magányos vándor járja az észak amerikai pusztát. A pusztát amit az atomrobbanás maga után hagyott. Szétrothadt autók, leszakadt felüljárók és romos városok szegélyezik útját. Nappal a szürke ég alatt vándorol célja felé, éjszaka romos bodegákban  pihen meg és kopott iPod-ját hallgatva olvasgatja a legnagyobb kincsét. A könyvét.

A történet előrehaladtával egyre többet megtudhatunk az atomháború utáni életről. Ebben a világban már nincsenek supermarketek. Eli akkor eszik, amikor az íjával el tud ejteni egy állatot, és akkor iszik, ha talál valahol egy pár csepp vizet. A kopár és lepusztult tájon alig van élet. A fű kiégett, fák nincsenek. Csak sivatag és az út repedezett betonja. Ezen a úton halad útján Eli nyugatnak. Mindig csak nyugatnak.


Később ahogy beér egy városba élete jelentősen megbonyolódik. A helyi fosztogató banda vezetője Carnegie  (Gary Oldman)  miután tudomást szerez Eli kincséről, megpróbálja ezt megszerezni tőle. Eli menekülésre kényszerül. Szökésében vele tart Carnegie lánya Solara is. Mint ahogy azt előre sejthetjük a nő nem jelent épp könnyebbséget Elinak a Carnegie és csapata előli menekülésben. :)


A film hatásosan festi le egy atomrobbanással pusztává tett világ képét. Ezt főképp a képi megjelenítés eszközeivel éri el. A film olyan sok remek beálítással és látványelemmel van tele, hogy már pusztán ezért is megéri megnézni. A képeket nagyszerűen egészíti ki a -szerintem leginkább ambienthez hasonlító - filmzene. Ezek közé az elemek közé érdekes színt visz a Denzel Washington által megszemélyesített Eli  karaktere. A vándor próféta, harcos szerzetes aki az erkölcsileg is lepusztult világban magából reményt és erőt sugározva vág át a természet és embertársai által elé görgetett akadályokon.


A filmet külön dícséret illeti, hogy a sem a Mad Max-et, sem -minden idők egyik legjobb szerepjáték sorozatát- a Fallout-ot nem akarja utánozni. Mind a két alkotástól eltérő hangulatban mutatja be a háború utáni világot. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez előbb említett Mad Max,  Fallout és írásunk tárgya között nem lehet hasonlóságot felfedezni. A helyenkénti egyezések viszont nem kopírozás, inkább a témából eredő hasonlóság eredménye.


Bár nem szeretném elmesélni a film pontos történetét annyit elárulhatok, hogy a filmnek -szokatlan módon- fontos mondanivalója van. Az erkölcs, mint a társadalom alappillére jelenik meg a filmben. Eme nem túl divatos, ám annál  égetőbben aktuális kérdéskör mainstream-be dobásáért, már önmagában dicséret illeti az alkotókat.

Albert Hughes -az egyéként szerintem jól sikerült Johnny Depp-es From Hell rendezője- ezzel a filmjével is tisztességes munkát végzett. Megtekintését nyugodt szívvel tudom ajánlani.

Imdb: 7.0

Szerintünk: 7

2010. május 19., szerda

She's Out of My League

Túl jó nő a csajom

A film kapcsán egymásnak ellentétes érzelmek kerítettek hatalmukba ahogy tegnap kijöttem a moziból. Félreértés azonban ne essék, ez a mozi se nem képes, se nem akar érzelmeket kelteni a nézőközönségben. Mármint olyan érzelmeket amik kicsit is bonyolultabbak a szeretet/utálat/undor/szánalom négyesfogatánál.

Nos tehát a dilemmám a filmmel kapcsolatban: Nem szeretném teljesen lehúzni mert kétség kívül a maga műfajában igen jól teljesít. Ezzel a feladattal azonan nem tette túl magasra a mércét a rendező. A film magabiztosan hozza az American Pie által teremtett alpár "fanszőrzethumor" fontosabb elemeit. Ezt igazolja, hogy a közönség -helyenként harsányan felnevetve- végigszórakozta a 104 perc teljes játékidőt. (Figyelembe véve hogy ez a játékidő az ilyen stílusú moziknál már hosszúnak számít, dícséretes, hogy mégsem fulladt teljes unalomba a történet.)  Kétség kívül volt néhány tényleg jó poén a filmben, de a film humorára leginkább a testnedvek, és azok kicserélésének "vicces mivolta" illetve az ezen való rugózás a jellemző. 

A történetről és a karakterekről nem érdemes sok szót ejteni. Leginkább a sablonos és elhasznált jelzőkkel tudnám illetni őket. (A mozi egyetlen pozitív mondanivalója, hogy még a legbénább fiúk/lányok is kapnak önbizalmat, mert a főszereplő elhiteti, hogy nem csak a külső számít. 

Értem én, hogy nem mindig azért ül be az ember egy moziba, hogy egy filmtörténeti mércével egyáltalán mérhető alkotást tekintsen meg. Van mikor a puszta szórakozás a cél. De akkor már inkább ott a Crank vagy ha meg tini filmet akarunk akkor az Adventureland. Egyik se egy filmművészeti remekmű, de legalább egy bizonyos színvonalat megütnek. Pontosabban fogalmazva: "Nem mennek egy bizonyos szint alá." És ez nem mondható el a jelen írás tárgyát képező filmről.

Korképnek (vagy Kórképnek) viszont jól funkcionál az alkotás. Híven tükrözi korunk tini mozijainak teljes silányságát. Nem hiszem, hogy az ilyen filmek azért születnek mert igény van rájuk, szerintem inkább az ilyen alkotások teremtik az -alacsony- igényeket. Nézzük meg csak a Tüskevárat! Bár Matula bácsi kutyája egy jelentben sem nyal le ondót Tutajos nadrágjáról, furcsa módon mégis szórakoztató az alkotás. Érthetetlen.

Mindent összevetve a film jó szórakozást nyújthat azoknak a nézőknek akik azon szeretnének szórakozni, hogy egy férfi hogyan vágja le a másik fanszőrzetét. Aki ettől egy kicsit is többre vágyik (és nem nyereményjeggyel megy a moziba) az inkább vegye meg magának DVD-n O Brother, Where Art Thou? című filmet. Az egy jó példa arra, hogy hogyan lehet intelligens vígjátékot készíteni.

UI.: Ja, és amit nem értettem a filmben. A stáblistán ki volt írva egy olyan poszt, hogy "Art Director". Én csak azt nem értem, hogy mi volt az ő munkája, mert "Art"-tal nem találkoztam a vásznon.

Imdb: 6,7

Szerintünk: 5