Éli könyve
Már régebb óta motoszkált a fejemben, hogy a filmet meg kellene nézni. Sokat nem tudtam róla, de annyit igen, hogy egy posztapokaliptikus világban játszódó road movie-ról van szó. Mivel egy ilyen körülmények közt játszódó történet sok lehetőséggel kecsegtet, úgy éreztem, hogy nem kellene kihagyni. Jól gondoltam.
A film alaptörténete nem túl bonyolult. "Harminc téllel a nagy villanás" után járunk, Eli a magányos vándor járja az észak amerikai pusztát. A pusztát amit az atomrobbanás maga után hagyott. Szétrothadt autók, leszakadt felüljárók és romos városok szegélyezik útját. Nappal a szürke ég alatt vándorol célja felé, éjszaka romos bodegákban pihen meg és kopott iPod-ját hallgatva olvasgatja a legnagyobb kincsét. A könyvét.
A történet előrehaladtával egyre többet megtudhatunk az atomháború utáni életről. Ebben a világban már nincsenek supermarketek. Eli akkor eszik, amikor az íjával el tud ejteni egy állatot, és akkor iszik, ha talál valahol egy pár csepp vizet. A kopár és lepusztult tájon alig van élet. A fű kiégett, fák nincsenek. Csak sivatag és az út repedezett betonja. Ezen a úton halad útján Eli nyugatnak. Mindig csak nyugatnak.Később ahogy beér egy városba élete jelentősen megbonyolódik. A helyi fosztogató banda vezetője Carnegie (Gary Oldman) miután tudomást szerez Eli kincséről, megpróbálja ezt megszerezni tőle. Eli menekülésre kényszerül. Szökésében vele tart Carnegie lánya Solara is. Mint ahogy azt előre sejthetjük a nő nem jelent épp könnyebbséget Elinak a Carnegie és csapata előli menekülésben. :)
A film hatásosan festi le egy atomrobbanással pusztává tett világ képét. Ezt főképp a képi megjelenítés eszközeivel éri el. A film olyan sok remek beálítással és látványelemmel van tele, hogy már pusztán ezért is megéri megnézni. A képeket nagyszerűen egészíti ki a -szerintem leginkább ambienthez hasonlító - filmzene. Ezek közé az elemek közé érdekes színt visz a Denzel Washington által megszemélyesített Eli karaktere. A vándor próféta, harcos szerzetes aki az erkölcsileg is lepusztult világban magából reményt és erőt sugározva vág át a természet és embertársai által elé görgetett akadályokon.
A filmet külön dícséret illeti, hogy a sem a Mad Max-et, sem -minden idők egyik legjobb szerepjáték sorozatát- a Fallout-ot nem akarja utánozni. Mind a két alkotástól eltérő hangulatban mutatja be a háború utáni világot. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez előbb említett Mad Max, Fallout és írásunk tárgya között nem lehet hasonlóságot felfedezni. A helyenkénti egyezések viszont nem kopírozás, inkább a témából eredő hasonlóság eredménye.
Bár nem szeretném elmesélni a film pontos történetét annyit elárulhatok, hogy a filmnek -szokatlan módon- fontos mondanivalója van. Az erkölcs, mint a társadalom alappillére jelenik meg a filmben. Eme nem túl divatos, ám annál égetőbben aktuális kérdéskör mainstream-be dobásáért, már önmagában dicséret illeti az alkotókat.
Albert Hughes -az egyéként szerintem jól sikerült Johnny Depp-es From Hell rendezője- ezzel a filmjével is tisztességes munkát végzett. Megtekintését nyugodt szívvel tudom ajánlani.
Imdb: 7.0
Szerintünk: 7
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése