Delicatessen

Jean-Pierre Jeunet poszt-apokaliptikus világban játszódó (Jeunet értelemben vett) 1991-es romantikus vígjátéka. A film groteszk képi világa az ezt követő zseniális City of Lost Children elődjének tekinthető.

A film története kellőképpen idomul a látványvilághoz. Egy hentesről szól, aki egy társasház földszinti üzletében a ház "levágott" lakóinak húsát árusítja. Erre a szerepre szánja a frissen beköltöző karbantartót is. A Hentes lánya azonban beleszeret a tisztázatlan múltú, kedves jövevénybe, és próbálja őt megóvni attól, hogy szeletelt hús formájában végezze.

Maga a film teljes ötletkavalkád. Jeunet filmet azért jó nézni, mert nála nem azt érzi az ember, hogy "ezt már láttam valahol" hanem, hogy "na ez a rendező is látott már Jeunet filmet". Pont mint a Francis Ford Coppola-féle Apocalypse Now esetében.

A képi világ sötét hangulatát folyamatos gag-ekkel dobja fel a rendező. Mindig történik valami egyedi/ötletes a vásznon. Ilyen szempontból Kusturica filmjeihez hasonlít a Delicatessen.

Képi világban egyébként is verhetetlen a fickó. A héten láttuk a szintén általa rendezett A Very Long Engagement filmet aminek képei láttán folyamatosan az állkapcsunkat keresgettük a földön.

Az utóbbi filmben szerepel Audrey Tautou is aki egyébként a jelek szerint a rendező kedvenc nőalakja. Továbbiakért lásd (a nem véletlenül imdb 8.5-ös) Amélie-t. Bár ő a Delicatessen-ben nem szerepel. Van helyette a másik "standard" Jeunet színész Dominique Pinon aki ebben a filmben is sikeresen hozza karakterét. (ő játsza a karbantartó szerepét)

Szóval aki vevő a groteszk környezetben játszódó mégis a maga módján bájos történetre, aki tudja értékelni a rendező folyamatosan bedobott érdekes jeleneteit (Öreg mama soha el nem fogyó fonala, plafonfestés huzentróger segítségével, szuicid hajlamú nő akinek sosem sikerül megölnie magát akármilyen rafinált halálnemet is talál ki, "hegedülés" fűrészlapon) annak meleg szívvel ajánlhatom ezt a filmet. Ha pedig tetszett akkor a korábban már említett City of Lost Children kötelező darab.

Imdb: 7.8

http://www.imdb.com/title/tt0101700/

Szerintem 9/10

ui.: That 1 Guy is látta ezt a filmet. :)

The Book of Eli

Éli könyve

Már régebb óta motoszkált a fejemben, hogy a filmet meg kellene nézni. Sokat nem tudtam róla, de annyit igen, hogy egy posztapokaliptikus világban játszódó road movie-ról van szó. Mivel egy ilyen körülmények közt játszódó történet sok lehetőséggel kecsegtet, úgy éreztem, hogy nem kellene kihagyni. Jól gondoltam.

A film alaptörténete nem túl bonyolult. "Harminc téllel a nagy villanás" után járunk, Eli a magányos vándor járja az észak amerikai pusztát. A pusztát amit az atomrobbanás maga után hagyott. Szétrothadt autók, leszakadt felüljárók és romos városok szegélyezik útját. Nappal a szürke ég alatt vándorol célja felé, éjszaka romos bodegákban  pihen meg és kopott iPod-ját hallgatva olvasgatja a legnagyobb kincsét. A könyvét.

A történet előrehaladtával egyre többet megtudhatunk az atomháború utáni életről. Ebben a világban már nincsenek supermarketek. Eli akkor eszik, amikor az íjával el tud ejteni egy állatot, és akkor iszik, ha talál valahol egy pár csepp vizet. A kopár és lepusztult tájon alig van élet. A fű kiégett, fák nincsenek. Csak sivatag és az út repedezett betonja. Ezen a úton halad útján Eli nyugatnak. Mindig csak nyugatnak.

Később ahogy beér egy városba élete jelentősen megbonyolódik. A helyi fosztogató banda vezetője Carnegie  (Gary Oldman)  miután tudomást szerez Eli kincséről, megpróbálja ezt megszerezni tőle. Eli menekülésre kényszerül. Szökésében vele tart Carnegie lánya Solara is. Mint ahogy azt előre sejthetjük a nő nem jelent épp könnyebbséget Elinak a Carnegie és csapata előli menekülésben. :)

A film hatásosan festi le egy atomrobbanással pusztává tett világ képét. Ezt főképp a képi megjelenítés eszközeivel éri el. A film olyan sok remek beálítással és látványelemmel van tele, hogy már pusztán ezért is megéri megnézni. A képeket nagyszerűen egészíti ki a -szerintem leginkább ambienthez hasonlító - filmzene. Ezek közé az elemek közé érdekes színt visz a Denzel Washington által megszemélyesített Eli  karaktere. A vándor próféta, harcos szerzetes aki az erkölcsileg is lepusztult világban magából reményt és erőt sugározva vág át a természet és embertársai által elé görgetett akadályokon.

A filmet külön dícséret illeti, hogy a sem a Mad Max-et, sem -minden idők egyik legjobb szerepjáték sorozatát- a Fallout-ot nem akarja utánozni. Mind a két alkotástól eltérő hangulatban mutatja be a háború utáni világot. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez előbb említett Mad Max,  Fallout és írásunk tárgya között nem lehet hasonlóságot felfedezni. A helyenkénti egyezések viszont nem kopírozás, inkább a témából eredő hasonlóság eredménye.

Bár nem szeretném elmesélni a film pontos történetét annyit elárulhatok, hogy a filmnek -szokatlan módon- fontos mondanivalója van. Az erkölcs, mint a társadalom alappillére jelenik meg a filmben. Eme nem túl divatos, ám annál  égetőbben aktuális kérdéskör mainstream-be dobásáért, már önmagában dicséret illeti az alkotókat.

Albert Hughes -az egyéként szerintem jól sikerült Johnny Depp-es From Hell rendezője- ezzel a filmjével is tisztességes munkát végzett. Megtekintését nyugodt szívvel tudom ajánlani.

Imdb: 7.0

http://www.imdb.com/title/tt1037705/

Szerintünk: 7

She's Out of My League

Túl jó nő a csajom

A film kapcsán egymásnak ellentétes érzelmek kerítettek hatalmukba ahogy tegnap kijöttem a moziból. Félreértés azonban ne essék, ez a mozi se nem képes, se nem akar érzelmeket kelteni a nézőközönségben. Mármint olyan érzelmeket amik kicsit is bonyolultabbak a szeretet/utálat/undor/szánalom négyesfogatánál.

Nos tehát a dilemmám a filmmel kapcsolatban: Nem szeretném teljesen lehúzni mert kétség kívül a maga műfajában igen jól teljesít. Ezzel a feladattal azonan nem tette túl magasra a mércét a rendező. A film magabiztosan hozza az American Pie által teremtett alpár "fanszőrzethumor" fontosabb elemeit. Ezt igazolja, hogy a közönség -helyenként harsányan felnevetve- végigszórakozta a 104 perc teljes játékidőt. (Figyelembe véve hogy ez a játékidő az ilyen stílusú moziknál már hosszúnak számít, dícséretes, hogy mégsem fulladt teljes unalomba a történet.)  Kétség kívül volt néhány tényleg jó poén a filmben, de a film humorára leginkább a testnedvek, és azok kicserélésének "vicces mivolta" illetve az ezen való rugózás a jellemző. 

A történetről és a karakterekről nem érdemes sok szót ejteni. Leginkább a sablonos és elhasznált jelzőkkel tudnám illetni őket. (A mozi egyetlen pozitív mondanivalója, hogy még a legbénább fiúk/lányok is kapnak önbizalmat, mert a főszereplő elhiteti, hogy nem csak a külső számít. 

Értem én, hogy nem mindig azért ül be az ember egy moziba, hogy egy filmtörténeti mércével egyáltalán mérhető alkotást tekintsen meg. Van mikor a puszta szórakozás a cél. De akkor már inkább ott a Crank vagy ha meg tini filmet akarunk akkor az Adventureland. Egyik se egy filmművészeti remekmű, de legalább egy bizonyos színvonalat megütnek. Pontosabban fogalmazva: "Nem mennek egy bizonyos szint alá." És ez nem mondható el a jelen írás tárgyát képező filmről.

Korképnek (vagy Kórképnek) viszont jól funkcionál az alkotás. Híven tükrözi korunk tini mozijainak teljes silányságát. Nem hiszem, hogy az ilyen filmek azért születnek mert igény van rájuk, szerintem inkább az ilyen alkotások teremtik az -alacsony- igényeket. Nézzük meg csak a Tüskevárat! Bár Matula bácsi kutyája egy jelentben sem nyal le ondót Tutajos nadrágjáról, furcsa módon mégis szórakoztató az alkotás. Érthetetlen.

Mindent összevetve a film jó szórakozást nyújthat azoknak a nézőknek akik azon szeretnének szórakozni, hogy egy férfi hogyan vágja le a másik fanszőrzetét. Aki ettől egy kicsit is többre vágyik (és nem nyereményjeggyel megy a moziba) az inkább vegye meg magának DVD-n O Brother, Where Art Thou? című filmet. Az egy jó példa arra, hogy hogyan lehet intelligens vígjátékot készíteni.

UI.: Ja, és amit nem értettem a filmben. A stáblistán ki volt írva egy olyan poszt, hogy "Art Director". Én csak azt nem értem, hogy mi volt az ő munkája, mert "Art"-tal nem találkoztam a vásznon.

Imdb: 6,7

http://www.imdb.com/title/tt0815236/

Szerintünk: 5

Defendor

Defendor

A film egy meglepően jól sikerült akció-vígjáték-dráma. Ha el kellene helyeznem a filmes palettán valahova az alkotást akkor a Watchmen, Forest Gump és Memento háromszögbe illeszteném.

A főhős a kb. 80-as IQ val rendelkező ám rendkívül jó indulatú Arthur (Woody Harrelson) aki, hogy átlépjen saját maga korlátain, éjszakánként szuperhős ruhát és ezzel "szuperhős én"-t öltve Defendorként üldözi a bűnözőket. 

Ezt a munkát a Memento-ból ismert Leonard küldetéstudatával teszi és kb. annyira is van képben az őt körülvevő világgal mint az előbbi film főhőse. Ha a tervei végrehajtása közben bármilyen akadályba ütközik Forest Gump módjára viselkedik. Nem csügged, nem panaszkodik, hanem töretlen lelkesedéssel megindul, hogy legyőzze a problémát. Jó értelemben vett gyermeki természete szinte mindenkit maga mellé állít akivel csak találkozik.

A film megnézése előtt arra gondoltam, hogy ez a mozi az utóbbi években divatos szuperhős filmek kifigurázása lesz. Most, hogy már láttam azt kell, hogy mondjam, hogy a film nem gúnyos és nem ironikus. Nem akar sokat mondó lenni (Watchmen), és nem is akar illúziókat lerombolni. Egyszerűen csak egy kedves film, egy világot jobbá tenni kívánó, naivan jóindulatú emberről, aki öntudatlanul is "megmenti" az őt körülvevő embereket (a'la Gump). Így Defendor a helyenként ügyetlen és nevetséges működése ellenére érdekes módon mégis valódi szuperhőssé válik a film végére.

Woody Harrelson már a Natural Born Killers óta kedvelem és elmondhatom, hogy ebben a filmben is jól alakít. Testbeszédével és mimikájával szórakoztatóan hozza a szerepét. Egyébként is csípem amikor humoros karakter bőrébe bújik. A legutóbbi Zombieland-es alakítása is bejött. Van a fickóban valami vicces amitől folyamatosan mosolygok, ha a képernyőn meglátom.

A karakterek ábrázolása, a dialógusok kialakítása, és a zene is jól sikerült. A történet helyenként kiszámítható, de ez engem már az Avatar-ban se zavart. A kiszámítható story-t szerintem lehet kompenzálni értékes mondanivalóval. 

Összességében a filmet mindenképp érdemes megnézni. Nevetésben nem lesz hiány.

Imdb: 7.3

http://www.imdb.com/title/tt1303828/

Szerintünk: 7 (erős)

Julie & Julia

Julie & Julia - Két nő, egy recept

Mi  köthet össze két nőt akik sosem találkoztak egymással, és még csak nem hasonlítanak egymásra? A női létük megélése, párkapcsolati problémáik megoldása és persze a főzés.

A film két igaz történeten alapszik és két szálon fut végig. Julia Child (Meryl Streep) az 1950-es évek Franciaországában élő amerikai származású szakácsnő, míg Julie Powell (Amy Adams) egy a jelenkori amerikában, élő átlagos, önmagát kereső 30 éves nő.

A film kezdetekor Julie egy barátnőivel történt "presztizs beszélgetés" után rájön, hogy nem olyan sikeres az életben mint szeretne lenni. Hogy ezen változtasson elhatározza, hogy belevág valami újba. Mivel szeret főzni, férje tanácsára indít egy Gastro Blog-ot. A célkitűzése, hogy nagy példaképe és "képzelt barátja" Julia szakácskönyvét 365 nap alatt "végig főzze". Ami a maga több mint 500 receptjével nem kis kihívás elé állítja hősnőnket.

A film másik szálán Julia életét ismerhetjük meg. Rajongását Franciaország az evés és a konyhaművészet iránt, illetve ambícióját, hogy egy szakácskönyvet írjon átlagos amerikai nők számára akiknek "nincs kuktájuk".

A két főszereplő sorsát párhuzamosan mutatja be a rendező (Nora Ephron) a kezdeti nehézségektől a kudarcokon át, a sikerig. A rendező ügyes, könnyen érthető idősík-mozgásokkal teszi izgalmasabbá az egyébként kevéssé mozgalmas történetet. Erre szükség is van mivel a film kicsit több mint 2 órás.

Hibaként róható fel, hogy több jelentből is hiányzott az odaillő zene, így viszont nagyobb szerepet kapott a színészi játék. Elsőre Meryl Streep játéka, (aki Oscar díjra jelöltek a szerepért) darabos mozgása rendkívül furcsa volt, nem kevésbé az operatőri munka is. Merylt és nővérét végig alulról fényképezték amitől a két szereplő magassága szinte már groteszknek tűnt. Mint később kiderült az eljárást indokolják a megszemélyesített karakterek való életben lévő méretei.

A film megnézése után az interneten láttam néhány eredeti Julia Child főzőműsort (kicsit olyan mint Stahl, csak Julia sokkal természetesebb) Kendőzetlen, spontán és néha esetlen stílusa sok nőnek önbizalmat adhat.

A videókat nézve megérthettem a Meryl által hozott karaktert. Ügyesen utánozta az eredeti Julia hangját, beszédét, és sajátos mozgását.

Amy Adams természetes bájával, lelkesedésével, izgalmával minden háziasszonynak meghozza a kedvét a főzéshez, a próbálkozáshoz és ahhoz, hogy még egy kicsontozott kacsa elkészítéstől se kapjanak instant sírógörcsöt. :)

Ne lepődjünk meg, ha a film megnézése után (közben) garantáltan főzni vagy enni támad kedvünk.

Előnyök: Jópofa dialógusok, eltalált hangulat, ínycsiklandozó ételek.

Hátrányok: 2 órás hossz, helyenként vontatott, kevés csatajelenet. ;)

A filmet elsősorban női olvasóinknak ajánljuk.

Imdb: 7.2

http://www.imdb.com/title/tt1135503/

Szerintünk: 7

És mégegyszer szólok: Mamma Mia! ha elkezditek nézni, legyen  otthon kaja! ;)

H&V

Shutter Island

Viharsziget

Mikor leültünk nézni a filmet szinte semmit nem tudtunk róla előzetesben, mindössze annyit, hogy 2 óra 10 perc hosszú. Kicsit aggódtam, hogy végig fogjuk unatkozni. Nem így történt. 

A történetet nem szeretném kifejteni. Az alapsztory az, hogy a Leonardo DiCaprio által alakított amerikai rendőrbíró társával nyomozás céljából megérkezik egy szigetre, ami egy elmegyógyintézetnek ad otthon. Feladatuk, hogy kiderítsék egy beteg eltünésének körülményeit, azonban a nyomozás nem várt fordulatokat hoz..

A történet időpontja nem tisztázott, de valamikor az '50-es évekre tehető. A kor hangvételét sikeresen eltalálja a rendező már az első jelenetben is. A hajón a szigetre érkező két detektív a kor divatjának megfelelő ruhában és kalapban szándékoltan Casablanca korabeli filmek hangulatát idéz. Ehhez hozzájárul az is, hogy a filmben a szinek telítetlenek, fakók. Az így kapott szürkeség is a fekete-fehér filmek hangulatát idézni.

Ha meg szeretném határozni a film műfaját akkor thrillert mondanék, amit finoman megfűszereztek horror elemekkel. De itt a horror szót a klasszikus Poe-i vagy Lovecraft-i értelemben kell érteni. A film nézése közben folyamatosan olyan érzésem volt, mint ha az Alone In The Dark klasszikus játék sorozat legújabb részét látnám megfilmesítve. A történet felépítése, a helyszínek és a jelenetek mind a régi klasszikust idézik, méghozzá felettéb sikeresen. (A tisztázatlan helyen lévő világtól elzárt sziget, az elmegyógyintézet épülete, ahonnan a viharok miatt veszélyes kimozdulni, illetve egy ponton túl a főszereplő ruhája mind a bezártság és paranoia hangulatát erősíti.)

A film végig lebilincselő. A bő két óra pikk-pakk eltelik. Az általa  keltett hangulat hibátlan volt. A helyszínek megválasztása, a beállítások és szereplők is mind teli találat. Egyet kivéve, DiCapriot.

Ezzel azonban nem az ő -egyéként szerintem magas szinten álló- színészi képességeit szereném kétségbe vonni. De egyszerűen DiCaprio mint színész nekem nem fér össze, a vagány, agresszív, erőszakos fogalmakkal. Amikor ilyen szerepekben látom az az érzésem, mintha valaki olyan kabátot hordana, ami nagy rá. Nem áll össze a kép. Leonardo szerintem sok karaktert rendkívül magas szinten tud hozni. Zseniálisan alakítja a sérült Arniet a What's Eating Gilbert Grape címűfilmben, a drogos sárcot a The Basketball Diaries-ben, a homoszexuális szimbolista francia költőt Arthur Rimbaud-ot a Total Eclipse-ben, sőt szerintem mint Romeo is jól játszott a Romeo+Juliet-ben. A maszkulin főhős szerepénél viszont nekem mindig kilóg a lóláb vele kapcsolatban. (Body of Lies)

Visszatérve a filmhez. Miközben néztük folyamatosan azt érzésünk volt, hogy ez a rendező nagyon ügyes. Nem tudtuk ki ő, de az látszott, hogy magas fokon ért a szakmájához. Mesteri kézzel bánt a hangulattal, a képekkel, a hangokkal. Valósággal a képernyő elé szegezett minket.

A filmet ajánlanám mindenkinek aki szeretne egy jó mozit látni, ami nem feltétlen egy popcorn szagú vígjáték. Ha valaki szerette az Alone in the Dark sorozatot, a Lovecrafti horrort akkor szerintem ebben a filmben se fog csalódni.

A filmben említenek egy valós konteot. Akit  érdekel a téma  az alább belinkelt -egyébként rendkívül jó stílusban írt- blogban tud utánaolvasni: http://konteo.blog.hu/2009/01/04/a_tokeletes_katona_projekt

imdb: 8.1

http://www.imdb.com/title/tt1130884/

Szerintem: 8 (méghozzá erős)

Ja, és a rendező Martin Scorsese. ;)

Where The Wild Things Are

Ahol a vadak várnak

A film az amerikai Maurice Sendak azonos című sikeresnek mondott gyermekeknek szánt mesekönyvének filmes adaptációja.

A film főszereplője egy számunkra rendkívül irritáló, agresszív kisgyerek (Max), akire az őt egyedül nevelő édesanyja képtelen hatni. Az egyik családi veszekedés után a gyerek "megszökik" egy fantázia birodalomba, ahol találkozik a vadakkal, ahol ezeknek a vadaknak a királyává válik.

Max új barátainak jellem vonásai meglehetősen hasonlítanak családjának tagjaira. Ahogy Max a vadak élére áll szembesülnie kell azzal, hogy egy csapatot (családot) vezetni nem is olyan egyszerű mint azt ő korábban gondolta..

A film mondanivalója tehát aktuális, a rendezést jónak mondanám. Vannak szépen beállított képek is a filmben és a zenékkel abszolút sikerült elérnie a rendezőnek amit szeretett volna. Viszont nekünk valahogy nem működött a film. Legalábbis az eleje semmi képpen. Hárman kezdtük el nézni a mozit és az első 5 perc után már felütötték a fejüket a negatív kommentárok. Max agresszív jelleme mindnyájunkat taszított. Így vele mint a film főszereplőjével nem tudtunk azonosulni. A vadak pedig annyira furcsák voltak, hogy velük pedig nem lehetett. Ez végigkísérte az egész filmet. Márpedig ha nem tud kivel azonosulni meglehetősen nehéz helyzetbe kerül a néző.

A film stílusa is szokatlan volt. Leginkább gyermek-pszicho-thrillerként lehetne jellemezni, ami viszont teljesen ellentétben van a kiegyensúlyozott és helyenként igazán gyönyörű képi világgal.

A vadak megjelenítése is megosztó. Míg szerintem kissé bugyuta volt az ábrázolásuk másoknak inkább visszataszítóak és groteszkek voltak. Ám amit pozitívumnak lehet elmondani az az, hogy nagyon hasonlítanak a mesekönyvben ábrázolt énjükhöz.

A film leggyengébb momentumának a forgatókönyvet mondanánk. Az eleje és a közepe a mozinak szerintünk elég céltalan volt. Nem kötötte le a figyelmünket. A végére sikerült azonban pozitív lecsengéssel zárni a történetet. Mentségül el kell mondani, hogy egy ilyen alaptörténetből valószínűleg nem is lehet túl jó forgatókönyvet írni. A rendező pedig mindent megpróbált azért megtenni, hogy a film jól sikerüljön. Szerintem a lehetőségekhez képest jó munkát végzett. (A Jackass filmekben való producerkedések után azonban nem lehet csodálni, hogy a forgatókönyv és ezáltal a film ilyen zilált lett.)

Összefoglalva szerintünk simán le lehet úgy élni egy életet, hogy az ember nem nézi meg ezt a filmet. És őszintén szólva olyan sokból nem is fog kimaradni. Számomra a legemlékezetesebb momentum Max "Pontosan hét Douglas hosszú legyen!" kiszólása volt. Ha van kedvetek hozzá nézzétek meg, de azért erőltetni nem kell. :) Gyerekeknek semmiképp nem ajánlanánk.

imdb: 7.4

http://www.imdb.com/title/tt0386117/

Szerintünk: 6, (Az eredményt az eltalált zene és a helyenkénti szép képek kerekítik felfelé.)